ich habe fertig

József nagy sétát tett, ki kell tisztítania a fejét. Visszaadni a futballt a játékosoknak. - visszhangzott még mindig a fejében.

Leült egy padra, és az édesanyjára gondolt.

Mint a bonbon... Eddig is így élt, eddig is így állt hozzá a futballhoz, hiszen mócsing is megmondta: "a komplett csapatjáték totálisan véletlenszerűvé süllyesztése testesíti meg az egész koncepció ürességét, ennek a vergődésnek az értelmetlenségét".

Ez nem segít túllendülni a válságon. Visszaemlékezett a gyermekkorára...

Madárnak lenni, messze repülni... Szabadnak lenni, mint egy madár... Visszaadni a futballt a játékosoknak... - visszhangzott a fejében.

IGEN! EZ AZ!

Szabadság, egyéniség, testvériség! EZ AZ!

Nem tudom, hogy miért kell erre külön felhívnom a figyelmet, vagy hogy miért nem kell az internethez jogosítvány, vagy legalább egy vizsgabizonyítvány az irónia (vagy a gonosz ikertestvér, a szarkazmus) nevű tantárgyból, de a fertig stábjából tulajdonképpen senki sem akarja úgy istenigazából kivágni Guardiolát, és akik fontolgatják, azok különböző okokból teszik.

Mócsing a bejelentéstől kezdve a klub identitását félti, és tartott attól, hogy ez a katalán entellektüell szakmaiság címszó alatt ámokfutást rendez a klub értékei között, méghozzá kínos önmegvalósítási kísérletként, paulanernek csalódás volt az egy, rögeszmékkel, Thiagóval(sic!), de kevés újdonsággal teli év, brazzo szereti a focit és Gomezt!, höry nem csípi a Coldplayt, a német kultúrát viszont annál inkább, jómagam meg amelett, hogy túlzott naiva voltam, meg imádtam Pep Barcáját, sugárban hánytam a tiki-takanagyzolásban feloldódó spanyol félgólos válogatott antifocijától.

Pep is, de erre azt hiszem tettem már egy utalást. Vagy lehet, hogy már hármat is.

Hogy lesz-e Romából Hannover? Faszom se tudja...

Ez nem egy újság, ez nem egy cikk. Ez az FC HOLLYWOOD. Nagybetűvel.

Nagyot fordult velünk a világ a legutóbbi 7-1-es Bajnokok Ligája siker óta, mikor még Klinsmann alatt csaptuk földhöz, majd tapostunk rá a portugál Sportingra, többek között még Podolski-gólokkal és Müller első felnőtt góljával, hogy aztán Guardiola Barcaja szégyenítsen meg minket a következő körben. Magam sem tudom miért ezzel nyitom a posztot, de ha már a múltban merengünk, akkor tovább bolygatva azt, mondom, hogy az annyira régen volt, hogy Xabi Alonso még a Liverpoolban focizott, Gerrarddal és Mascheranoval az oldalán. Az itt eltöltött néhány hónapja, s pályán ejtett mély nyomok ellenére valahogy még mindig nehezen fogadom el, hogy a spanyol Scholes Bayern-játékos, mert azért eléggé hozzánőtt a habfehér az utóbbi években, ahogy előtte a vörös is, de próbálom élvezni, hogy egy olyan korszak ikonja oktat Münchenben, mikor focit Bajorországban keveset láthattunk.

Mivel györe inkább a looooolimpiára nevezett be, a többiek meg még mindig a hatása alatt vannak, hogy Lahm életében először megérezte és élvezte is a góllövés igazi ízét így gyorsan duplázott is egyet a hétvégén, így a roppant aprólékos sportszakmai vagy a trollsereget etető vicces elemzés helyett jön egy kis múltidézés, némi lamentálás, és egy lamantin.

Only for you, exkluzívan.